Erotikus történetek – Reménytelenül

Erotikus történetek - Reménytelenül

Erotikus történetek - Reménytelenül

Van egy olyan mondás, miszerint a nő és a férfi egyet akar. Egymást. A nő a férfit, a férfi a nőt. Ez valamiféle ősi genetikai parancs, ami olyan tanult és nevelés útján hozott törvényeket ír felül néha, aminek tudatában sem vagyunk.

Hiába tagadjuk, nőként férfival találkozva az első gondolat, ami végig fut az agyunkon, vajon tudnánk-e hozzá vonzódni? Ezt a gyakorlatban szimpátiaként magyarázzuk.

Amikor ez mindkét félben megfogan, onnantól egyéb kapcsolat is elképzelhető, vagy nem. De itt már külső tényezők is befolyással lehetnek.

Teljes hangerővel felcsendült a Mission Impossible zenéje. Egy sms érkezett. Józsi hirtelen kizökkent révületéből. Lassú mozdulatokkal vette fel a telefont, hogy megnézze milyen üzenet érkezett. Az sms-ben ez állt: „Bocsáss meg, mert éjjel veled alszom, reggel veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Nem történt velem hozzád fogható.” Elolvasta, egyszer, kétszer, majd hangosan felnevetett.

–         Rajtam nevetsz? – kérdezte Rita, az alig 18 éves fiatal, szőke félhosszú hajú lány, aki kicsit még bizonytalanul szelte a kilométereket a tanulóautóval.

–         Nem, nem, vezess csak nyugodtan – válaszolta Józsi, akit láthatóan nem hatott meg a szerelmi vallomás. Legalábbis ő annak vélte. Kapott egy szerelmi vallomást.

Pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy kíváncsi lenne, kitől kapta. Egy dologra gondolt csak. Most valaki jól szórakozik rajta, ezért nem engedi meg magának azt a luxust, hogy ez kicsit is kizökkentse a megszokott lelki nyugalomból. Sőt, gondolatban vállat vont és tovább dagonyázott megszokott kis unalmas házas életében. Az olyan kényelmes volt, semmi izgalom, semmi változatosság, élvezte, hogy ő a családfő. Élvezte, hogy otthon minden esetben az ő akarata érvényesül. Még egy fogkefe vásárláskor is. Elvégre ő hozza haza a pénzt, tehát ő az irányító. A klasszikus család, két gyerekkel és 2 szobás panellakással.

Ebben pedig nincs helye még egy ártatlan romantikának sem. Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a válasz a hűség és a család szeretetében rejlik, nagyot téved. Ragaszkodása, szeretete a családja, gyerekei, felesége, még az autója iránt is valós és mély érzés. A megszokott, unalmas élet, a gépies szeretkezések, a szerep, amiben családfőként tetszeleghet sokkal jobban válasz mindenre.

Hirtelen fékezés rántotta vissza a valóságba. Észbe kapott, hogy már megint nem figyelte, a tanulója mit csinál vezetés közben. Mindig ez van, pedig igyekszik maximálisan koncentrálni, legalábbis reggelente ezzel az elhatározással ül be a jobb oldalra. Aztán mindig adódik valami, amiért folyton elkalandozik, mint ahogy most ez az átkozott üzenet.  Próbálta a gondolatot is kizárni a fejéből, hogy bármilyen érdeklődést mutasson az sms írója iránt.

Közben néhány keresetlen szót morgott a tanulója felé, annak ellenére, hogy híresen azon oktatók közé tartozott, akik birkatürelemmel nevelik az autós társadalomba az embereket.

Ica mikor először meglátta az oktatóját, női szemmel kifejezetten visszataszítónak találta. Érezte már akkor, hogy ez nagyon csúnya szó, de mégis ez fogalmazódott meg benne. Vannak férfiak, akik kifejezetten visszataszítóak egy nő számára, ezen nincs mit szépíteni.

Ahogy egyre több időt töltött vele a vezetések során, ez a különös visszataszító érzés kezdett átformálódni. Nem egyszeriből, hanem lassanként. Szinte óráról-órára. Még Ica sem értette. Van az úgy, hogy néha az ember önmagát sem érti. Elvarázsolta Józsi különleges intelligenciája, világnézete, s lassan a külső jegyeket, amelyek általában döntő szerepet játszanak a vonzalom kialakulásában, itt átvette a belső érték. A belső értékek, amelyek nagyon csalókák lehetnek, s hajlamosak vagyunk ezeket felnagyítani, hogy egy ember ahhoz hasonlítson képzeletünkben, akit szeretnénk látni, érezni. Pontosan így járt Ica is.

Egy idő után kezdte meglátni Józsiban azt a férfit, akire akkor és ott annyira vágyott. Egy idő után már nem volt lényeges a férfi súlya, vagy rossz fogai, a korkülönbség, egy idő után már csak a mélyen ülő apró barna szemeire tudott gondolni, egy idő után már nem érdekelte az sem, hogy kiszemeltje házas. Egy idő után már nem tudta eldönteni, most ez valamiféle őrület, vagy csak egy kibontakozó egyirányú vágy. Szerette volna remélni, hogy ez a szenvedély célba talál, mert vágyálmaiban már rég beteljesedett ez a vonzalom. Álmaiban érzéki volt a férfi, szeretkezésükben a felszabadító élmény realizálódott, ahogy csókká simultak ajkaik, test, test ellen küzdve engedte elárasztani mindkét emberben a gyönyör adrenalinját. Ahogy az izzadság cseppjei, a szenvedély apró, csillogó fénycsóváiként lényegülnek át. Ahogy izzadtan ébredt éjszakáról, éjszakára a valósághű álmaiból, egyre jobban kívánta, s már nem a valódi hús-vér férfiba volt szerelmes, hanem abba az álomba, amit felépített önmagának.

A valóságban azonban rideg és elutasító volt.

Boldog volt, mikor mellette ülhetett, fájdalmas volt minden elválás. Néha úgy érezte lépnie kell, el kell mondani mit is érez, néha már – már ott tartott, hogy mindezt meglépi, de elbizonytalanodott, olyankor kétségek gyötörték. Milyen lesz a fogadtatása? Iszonyú rossz érzés volt a kontrasztot látni, a felépített kép és a valóság között. Mintha ezt Józsi is érezte volna, s mintha ösztönösen mindent megtett volna azért, hogy lerombolja ezt a piedesztált.

Ezek a hullámzó érzések emelték Icát néha az érzelmi mennyekbe, majd taszították a pokolba. Mikor már nem bírta tovább, akkor írta meg az smst, egy lapra tett fel mindent, ha választ kap a nélkül, hogy a feladó tudná kitől kapta, akkor lehet némi remény, ha nem kap választ, akkor tudja muszáj lesz továbblépnie. Egyéb lehetőség fel sem merült benne, amit nem tudna értelmezni.

Józsi, bár próbálta magában elfojtani, de a kíváncsiság mégis nagyobb úr volt a szívében. Ezért is döntött úgy, minden józan érv ellenére, hogy válaszol. Szentül meg volt ugyanis győződve, hogy valaki csupán szórakozik vele. Mégis úgy érezte, hogy önmaga miatt jobb, ha utánajár a dolognak. Belemerült az üzengetésbe, sürgetően és ellentmondást nem tűrően követelte az sms írójától, fedje fel magát, különben továbbra is csak szórakozásnak fogja fel.

Ica ezeken a válaszokon teljesen felbátorodott, nap, mint nap egyre közelebb állt ahhoz, hogy valóban felfedje önmagát. Úgy érezte, egy karnyújtásnyira van attól, hogy a reménytelenség mégis valóság legyen. Igazából bele, sem mert gondolni, lesz –e következménye, vagy lesz –e bármilyen folytatása ennek a furcsa kapcsolatnak. Lassan kezdett hinni a férfiakban.  A túl sok csalódás után, mintha épp ez a furcsa, kalandos vonzalom lesz az, ami újra reményt és bizalmat adhat.

Csak erre tudott már gondolni, semmi másra. Annyira elöntötte érzéseit, ítélőképességét a reménytelen vonzalom beteljesülésének lehetősége, hogy fel sem figyelt a csapdára.

Ugyanakkor ebbe a csapdába tíz nőből nyolc nagyon könnyen belesétált volna.

Józsi érezte, hogy most is ő irányít. Irányítja a helyzetnek az alakulását és abban teljesen biztos volt, hogy ő kerül ki ebből győztesen. Igazából kicsit sem zavarta, ha esetleg ez a másik félnek rosszul esne. Csak az ő lelke ne sérüljön. Minden esetben ez a lényeg.

Egyszerűen csak meg akarta tudni, ki az, aki a kis egyszerű, meg szokott életét fel akarja érzelmileg dúlni, hogy aztán alaposan megleckéztesse, sárba tiporja.

Ica végül úgy döntött felfedi magát, de már nem smsben, hanem szóban mondja el, ő az üzenetek titokzatos írója. Azért döntött így, mert szerette volna látni minden reakcióját, mikor végre elmondja az igazságot. Sok mindenre nyitott volt. Csak pozitív visszajelzésre számított, úgy érezte másképp nem történhet. Már szinte ajkán érezte a férfi ajkának simítását, ujjain ujjainak kulcsolását. Teljesen elvakult volt, ami ezt a reménytelen vonzalmat illette.

Mikor Ica hozzáfogott mondandójához Józsi már tudta, hogy mit szeretne mondani, akkora már ügyesen összerakta a részleteket. Azt is tudta, hogy ennek abszolút nincs helye az életében. S ha tetszik, ha nem ezt élből fogja elutasítani, a végén pedig egy jót nevet az egészen.

Kissé remegő hangon ejtette ki a szavakat, mintha csodákat várna a lehulló szavak visszhangjától:

–         Tudod, el kell mondanom valamit, megállok mindjárt és folytatom. – kissé bizonytalan volt ez a kijelentés, ahogyan a szabályszerű parkolás sem ment most olyan könnyedén.

–         Persze, csak nyugodtan – suhant végig a mondat közben egy mosoly Józsi arcán, amivel azt sugallta, „tudom, mit akarsz nekem mondani”.

Ica leparkolt, majd haját füle mögé helyezve szóról szóra elmondott mindent, az elejétől a végéig, az érzésekről, az érzések kialakulásáról, hogy jutott el mindez egy furcsa vonzalomig, majd vágyig és fájdalmas beteljesületlen szenvedélyig.

Önmagán is meglepődött, nem szokott ennyire nyílt lenni, talán most azért ment mindez olyan könnyen, mert ezerszer, vagy talán milliószor is begyakorolta ezeket a mondatokat.

Mikor a végére ért a vallomásnak, szinte megkönnyebbült. Úgy érezte, ez kellett ahhoz, hogy újra felszabadult legyen. Úgy érezte, ha tudta volna, hogy ez ennyire könnyen megy, akkor már rég megtette volna ezt a lépést, a sok fölösleges gyötrődés helyett.

A valóság azonban, ami ezután fogadta kiábrándítóbb volt mindennél. A férfi először csak hangosan felnevetett. Ez késszúrásként hatolt Ica szívébe. Meg sem tudott szólalni, megtette helyette a férfi.

–         Néhány napja már tudom, hogy te vagy az és meglepődtem, mert értelmes nő létedre nem gondoltam, hogy ilyesmire vetemedsz. – a máskor annyira lágy, bársonyos férfihang most idegenül és keményen szólt hozzá.

Vetemedsz??? Ilyen nagy bűnt követhetett el, hogy ennyire keményen kell fogalmazni? Lassan miden kezdett összetörni Icában, minden, ami eddig olyan rendíthetetlen volt, amire eddig vágyott, amiért odaadta volna vágyakozása forrását.

–         S többek között nemhogy mással, de klienssel, tanulóval pláne nem kezdenék ki. Ezzel itt és most lezártnak tekintem a témát.

Tehát az ítélet megszületett és kimondatott..Ica szívében ezek a szavak visszhangzottak még nagyon sokáig. Újabb csalódással bővült érzelmei raktára. Talán, ha szép, a férfiak számára is ismert mézes-mázas hangnemben fogalmaz, elvakultságában az elutasítást is megérti. De így??  Egyelőre képtelen felfogni.

Csak arra tudott gondolni, egy hét és már nem lesz sem kliens, sem tanuló.

– nairof –

This entry was posted in Pasikról csajoknak and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.