Erotikus történetek – Egy élet – három történet 3. rész

Bosszú

 

Erotikus történetek - Bosszú

Erotikus történetek - Bosszú

Tudod, azt mondják édes a bosszú, főleg, ha a lelkedben sértenek meg, egy olyan érzést fordítanak ellened, amire az életed is feltetted volna. Pontosan ezt éreztem én is. Megfogadtam, hogy megbosszulom a kizsarolt éveket. Minden reggel ezzel keltem, minden este ezzel feküdtem. Ahol tudtam fájdalmat akartam neki okozni. Mikor elutazott még egy puszit sem adtam, mikor megérkezett akkor sem. Szexről szó sem lehetett, meg is haltam volna, ha hozzám ér. Egyrészt bosszút akartam állni rajta, a sok szenvedésért, lelki fájdalomért, másrészt minél hamarabb szerettem volna megszabadulni tőle. Szerettem volna biztonságban tudni magam és a családom épségét is. Komolyan féltem tőle. Mindig attól tartottam, hogy éjszaka rám töri a szoba ajtaját és megerőszakol. Féltem nem fogadja el a kifogásaimat, mikor elutasítom a szexet, volt, hogy kétszer is hivatkoztam egy hónapban a havira, volt, hogy fejfájásra, gyomorfájásra panaszkodtam. Mindent kitaláltam, csak ne kelljen vele egy ágyba feküdnöm.

Elhatároztam ott fogok neki ártani, ahol a legjobban fáj, amit ha tudna, őrült féltékenységében talán bele is bolondulna.

Elhatároztam, hogy megcsalom.

Abban az ágyban, ahol régen annyi orgazmust éltünk át, abban az ágyban, ami mostanra a szerelmünk megcsúfolásának jelképe lett. Olyan erős volt bennem az elhatározás, hogy egy akármilyen jött-ment pasit is felszedtem volna. Nem volt egyszerű megvalósítani a tervem, mikor itthon volt, akkor minden lépésemet figyelte, még véletlenül sem állhattam szóba senkivel sem.

Egyik nap épp tankoltam a benzinkútnál a központban, valahogy épp egyedül voltam, mikor a másik kúthoz beállt egy fekete autó, kiszállt belőle egy középmagas, napbarnított srác, feszes pólója alatt látszott mennyire kidolgozottak az izmai. Nem túlzottan tetszenek a nagyon izmos pasik, de ezen a srácon önkéntelenül is megakadt a szemem. Végig futott az agyamon, hogyan szólíthatnám meg, de akkor és most, ha beül az autóba és elhajt, soha többet nem látom viszont. Bementem utána az üzletbe, kicsit figyelgettem, járkáltam lestem mikor indul kifelé, hogy épp akkor ejtsem el előtte a papírjaimat, reméltem, hogy lovagias férfival lesz dolgom és segíteni fog egy gyenge nőnek összeszedni a cuccait. Óh, legalább valami sokkal értékesebbre fogadtam volna. Percre pontosan ki tudtam számolni, hogyan reagál. A férfiak olyan kiszámíthatóak. Ez a kiszámíthatóság néha nagyon jól jön. Ahogy akkor is.

Szóba elegyedtünk, bemutatkoztam, megpróbáltam a lehető legkacérabban viselkedni, a mozdulataimmal is tudtára adni, hogy én bizony többet is akarok néhány kimért kedves szónál, amivel két idegen illeti egymást. Beültünk egy cukrászdába, én egy sütit ettem és egy üdítőt ittam, közben jól esett egy kicsit kilépni Oszkár zsarnokságának árnyékából. Közben elég sok mindent megtudtam az életéről, kiderült, hogy katona és sportrajongó, meg is jegyeztem, hogy ez látszik a szépen kidolgozott testén is. Sajnos én túl sok mindent nem mondhattam magamról. Annyit mondtam, hogy rossz a kapcsolatom az élettársammal. Nem akartam lerohanni, tudom jól, hogy a férfiak néha mennyire hirtelen tudnak visszavonulót fújni, ha rájuk tör a félelem. Másnapra megbeszéltünk ismét egy találkozót. Igent mondtam, de fogalmam nem volt, hogy szököm el Oszkártól. Mégis úgy éreztem, addig kell a vasat ütni, ameddig meleg, hogy ezzel a rossz metaforával éljek, ő az, akivel megcsalom. A felismerés szabályosan boldoggá tett. Ezért nem is állíthatott meg semmi, hogy másnap újra találkozzam a sráccal és harmadnapra, ahogy a nagykönyvben meg van írva, szeretkezzek vele egy falrengetőt.

Sikerült másnapra kijátszani Oszkárt és elmenni a titkos találkámra Levivel. Hosszasan beszélgettünk, mikor éreztem, hogy eljutottam arra a bizalmi szintre, mikor előhozakodhatom a dologgal, elmondtam neki, hogy mire készülök. Láttad volna a képét!

Panni kezébe temette az arcát és úgy nevetett.

Persze megmondtam neki, hogy ne féljen, mert amit biztos, hogy nem akarok az a hosszú távú, stabil kapcsolat, de ha működőképes lesz köztünk a szex, akkor bármikor összefuthatunk egy jó hancúrozás erejéig.

Tudtam, hogy Oszkár pár napon belül elmegy itthonról és nem tagadom, a hosszú hónapok szex megvonása azért látszott rajtam. Ki voltam alaposan éhezve.

Aznap reggel boldogan ébredtem, ez nem az a boldogság volt, hanem egy különleges szexuális zaklatottság, az elégedettség, hogy visszaadhatok valamit Oszkárnak a sok szenvedésből. Tudtam, hogy megtalálom majd a módját, hogy ezt közöljem is vele, mikor eljön az ideje, s mikor én is tisztes távolságban leszek tőle.

Oszkár végre elment, szabad volt a ház. Még át sem lépte az országhatárt, mikor Levi kopogott az ajtón. Kinyitottam neki és nemes egyszerűséggel közöltem: – Azt akarom, hogy abban az ágyban dugj meg, ahol Oszkárral is hancúroztam.

Nem tudd meg, a meglepetés az arcán leírhatatlan volt. Ennyire azért nem gondolta, hogy konkrét leszek, persze ezt már csak a zuhanyzás után vallotta be. Akkor már mindegy volt.

Szóval, ittunk egy pohár pezsgőt, – ez és a bor a szex előtti klasszikus ital – talán, hogy felfrissítsük, vagy inkább felpezsdítsük a vérkeringésünket. S a pezsgő ízű csók igazán beindított, éreztem rajta, hogy őt is. Hosszan a szemébe néztem, a puszta szexuális vágy mögött szerettem volna valami mélyebbet is látni. Huncut fények játszadoztak a gesztenyebarna szembogarakban, amiben nagyon jó érzés volt fürdeni. Ettől azonban többet akartam, sokkal többet. Magamban érezni egy pasit, aki a rövid ismeretség ellenére, egy hosszú szerelem rabságát oldja fel bennem. Igyekeztem minél hamarabb megszabadulni a ruháimtól, közben őt vetkőztettem. Élvezettel simogattam végig kidolgozott izmait, beletúrtam a hajába, magamra húztam, a hátát markolásztam, simogattam. Mikor már mindketten teljesen meztelenek voltunk, akkor vettük birtokba az ágyat. Nagyon attraktív volt a szexben.

Az első pózban oldalról hatolt belém, beleremegett minden porcikám, mikor szép borotvált farka becsúszott az odaillő helyre, hátulról átölelve ringatózó mozdulattal járt bennem. Egymásba kulcsoltuk ujjainkat, mikor elélveztünk.

A következő pózban már hátulról magasodott felém, hátrapillantva láttam, amint megvadult bika módjára döfködött belém, a látványtól bevadulva egyre élvezetesebben kínáltam fel a forrást, amiből a gyönyör fakad. A hátamat cirógatta miközben érezte, hogy testem gyönyörben rándult össze.

A harmadik pózban én voltam felül és felszúrtam magam meredező farkára, ahogy nedvesen cuppogva csúsztam bele fejem hátravetve élveztem a pillanatot, ahogy perceken belül harmadjára is eláraszt a gyönyör forró tejszíne. A melleimet markolászta, ahogy lassanként, majd egyre gyorsabban tempóztam rajta, mintha egy vágtató lovat szőrén ülnék meg, nincs kantár, amivel megfékezhetném, ha megvadulna.

Órákon át szeretkeztünk, a forróság és a szeretkezés fanyar illata az egész szobát átjárta, s végül izzadtan, csapzottan terültünk el egymás testébe kapaszkodva.

Nem tudtam végleg elereszteni Levit. Szerettem volna, ha ez a csoda többször is megismétlődik, akár újra otthon nálam, amit már a legkevésbé éreztem otthonomnak. Inkább volt ez börtön, mint otthon.

Ez volt az első lépés, hogy Oszkár visszakapja, amit nekem okozott. Sikerült és élveztem.

A következőkben azon agyaltam éjjel és nappal, hogyan tudnék véglegesen megszabadulni tőle. Nem gondoltam semmilyen durva dologra, félre ne értsd. Csak ez a börtön kezdett fullasztani. Úgy élni egy ember mellett, hogy csak a félelem az, ami hozzáköt, az emberileg a legmegalázóbb. Ha Oszkár megérkezett, onnantól nekem nem volt szabad kilépni a házból, csak vele mehettem bárhova is, ha úgy gondolta, akkor egyszerűen bezárta rám az ajtót.

Lehetetlen helyzet volt. Csak az tartott életben, hogy ha hazaérkezett, akkor utána néhány nap múlva újra elment.

Próbáltam provokálni. Leitattam és kötekedtem vele, lehordtam mindennek, arra számítottam, ha megüt, akkor börtönbe zárják és vége a szenvedésnek.

Nem ütött meg. Egy szót nem szólt. Csak csendben bevonult a szobába és lefeküdt aludni. Napokat át tudott aludni a több ezer kilométer autóvezetés után. Akkor tudtam egy kis levegőhöz jutni. Szó szerint.

Így visszagondolva, az a közel két méter magas és több mint száz kg-os férfi, ha megüt, lehet, élve nem úszom meg. Talán, Isten akarta, hogy így legyen. Most már mindent el tudok hinni, sőt, hogy az óta újra elkezdtem templomba járni ez csak erősödik bennem.

S hogy ez a terv nem jött be, komolyan fontolóra vettem, hogy egyszerűen elszököm tőle. Mikor nem lesz itthon, akkor összepakolok és eltűntem. De mi lesz anyámékkal? A testvéreimmel? Ez az idióta megfenyegette rajtam keresztül őket is. Erről ők persze nem tudtak konkrétan, féltem a bátyáim még nagyobb bajba kerülnének. Egyetlen lány vagyok a családba, ez kihozta volna belőlük a védelmező őserőt, aminek nem lehet parancsolni, s amit nem lehet kontrollálni. Nem hiába féltettem őket is.

A mentő ötletem akkor támadt, mikor elkezdtem kutakodni, hogy tudnám jogi úton távol tartani tőlem. Eszembe jutott, hogy egy régi osztálytársam a városi ügyészségen dolgozott, vagy dolgozik, már nem tudtam pontosan. Nem volt egyszerű felkutatni újra és összehozni vele egy találkozót. Szerencsém, hogy az osztálytársam volt, így tudtam nyíltan beszélni vele a helyzetemről.

Azt mondta segít, de ehhez nekem is segítenem kell és türelmesnek kell lennem. Ez egyáltalán nem tetszett. A türelemből volt a legkevesebb a tarsolyomban, de belementem. Ez volt az egyetlen lehetséges út, hogy megszabaduljak tőle.

Tudtam, hogy az útjai során illegálisan is visz utasokat, visszafelé pedig csempészárut hoz, még a boldog békeidőben beavatott mindenbe. Most ezek adták vissza a szabadságomat.

Az osztálytársam azt mondta, ha távolságtartási végzést kérek ellene, akkor nem szabad támadási felületet hagynom magamnak. Gyűjtsek bizonyítékot az illegális dolgairól, de ez nem lesz sem egyszerű, sem rövid folyamat.

Gondolhatod, éjjelente kimásztam az ablakon, ha itthon volt, hogy a papírjait lefénymásoljam, majd visszacsempésszem a helyére. Ez minden egyes alkalommal így volt, amikor hazaérkezett, én hangya módjára gyűjtögettem a bizonyítékokat, s készültem a nagy lelépésre. Az osztálytársam volt, aki intézte, hogy egy távoli város kolostorában húzzam meg magam. Az épp annyira zárt közösség, hogy oda senki nem tud beférkőzni, ha az egész országot fel is forgatja értem, ott nem talál rám, ráadásként ott a távolságtartási végzés.

Ezzel két oldalról voltam megerősítve. Most már csak lelki síkon kellett megerősödjek, és elindulhattam a hosszú úton. A ruháim hetekkel előtte összepakolva a szekrény mélyére rejtve várták a nagy napot.

Ez épp egy olyan napra esett, mikor sajnos Oszkár is otthon volt. Az éjszaka kellős közepén másztam ki az ablakon egy bőrönd ruhával. Nem tudtam pontosan még én sem melyik városba megyek, mikor jövök vissza, vagy mi vár ott rám és mi vár az itt hagyott szeretteimre.

Hónapokon át ébredtem fel vizesen, sírva arra, hogy ott fekszik mellettem. Már a gondolata is iszonyattal töltött el.

Mikor a helyzet egy kicsit csendesedett, már én sem voltam annyira zaklatott, egy harmadik városba költöztem, próbáltam újra magamra találni, próbáltam összeszedni az életem.

Nem volt semmim, egy kis pénztartalékon és egy német juhász kutyán kívül.

Gyakran éreztem az utcán, hogy követnek, s nem egyszer láttam Oszkárt azon az utcán, ahol lakom. A mai napig nem tudom honnan tudhatta meg a címem. Nagyon sokat agyaltam a dolgon és az összefüggéseken. Az is felmerült bennem talán mindez csak látomás volt, talán még hónapok múlva is csak a félelem játszott velem.

Az már biztos azonban, hogy sem szerelmet, sem komoly kapcsolatot nem engedek be többé az életembe. A szex persze bármikor jöhet.

Egy élet, három történetben. Panni megköszönte, hogy meghallgattam, azzal búcsúztunk el egymástól, hogy tartjuk a kapcsolatot.

– nairof –

This entry was posted in Szakítás and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.