1. rész – A kezdet
Hétvégén a szüleimnél voltam, minden találkozómat valami mondvacsinált ürüggyel kénytelen-kelletlen, de lemondtam. Elég ritkán van időm hazautazni, nem szeretem azt az álmosan elterülő, semmittevésbe és igénytelenségbe süppedő kisvárost. Ahol az embereket semmi nem ösztönzi a továbblépésre, de nekem az volt a benyomásom az itt eltöltött 19 év alatt, hogy akkor sem tennének semmit, ha ölükbe hullna a lehetőség. Sokkal kényelmesebb volt önigazolást találni mindenre a sírbakolással és az állandó panaszkodással. Én viszont ezzel szemben elvágyódtam onnan, nem bántam volna hova és merre csak el, néha iszonyatos erővel tört rám ez az érzés. Szerencsére két év sem telt bele és meg tudtam valósítani az álmom, a lehető legmesszebbre mentem attól a porfészektől, ahol úgy éreztem soha nem értékeltek igazán. Egyedül a szüleim kötöttek még oda. De a kisvároshoz gyakorlatilag nem, csak egyetlen utca egyetlen házához, az iránt éreztem egy rejtélyes szeretetfélét. Azért is mentem olyan szívesen haza hétvégén, mert a szüleimnek majdnem egy napra esik a születésnapjuk, s szerettem volna hálámat leróni nekik, amiért felneveltek. Semmiképp nem hagyhattam ki, hogy anyám örömmel dicsekedjen friss diplomás lányával. Alapjában ez így is volt, csak ő nem tudhatta, hogy harmadik évben abba hagytam a jogi egyetemet, s egy teljesen más szakmába kezdtem, leginkább porn movies forgatáson vettem részt! Elmondhatom, ugyanaz a mese. A jogi szakmában is sokszor eladják magukat az ügyvédek, annyi a különbség itt mindezt gyakorlatban is megteszem. Fogalmazhatok úgy, hogy a szó szoros értelmében gyakorolom, s ezt egy kicsit sem találom megalázónak, őszintén mondom. Olyan világba jutottam így el, amiről nem is álmodhattam. De az otthoniak szemében egy egyszerű irodában dolgozó fiatal lány voltam, aki most kezdi el életútját a jogi pályán. Ha nem akartam, hogy anyám belehaljon a szégyenbe, akkor ezt a látszatot fent is kellett tartanom. Otthon tartózkodásom másik apropója az is volt, hogy feltérképezzem nem hallottak-e valami kényes dolgot rólam. Óvatosságom ellenére ez bármikor megtörténhet, bár olyan körökben mozgok mostanában, ahol ennek igen kevés az esélye. De jobb félni, mint megijedni. A profizmus óvatosságon és diszkréción alapszik. S én profi vagyok.
Másodév elején, mikor barátnőm meghívott egy külföldi körútra, akkor fedte fel titkát, miből is telik neki utazásokra, saját lakásra. Az első reakcióm az undor volt, majd a felháborodás, azonnal haza is akartam utazni és kikértem magamnak, hogy azt nézze ki belőlem, hogy én azt…azt csinálnám, hogy férfiakat elégítsek ki!! Azt hiszem első éjszaka nem is aludtam, álmatlanul forgolódtam. Mikor egy kicsit enyhültem, akkor az első csábító dolog a pénz volt benne. Így néhány év magasságából visszatekintve most már a pénz az, ami a legkevésbé számít. S hozzá teszem, a gyönyör sem mindig kopogtat be az ajtón az együttlétek során. Sokkal inkább hatalmat ad az, hogy a kuncsaftjaim magánéletébe betekinthetek. Senki nem gondolná, hogy ez milyen tiszteletet ad a szakmában dolgozóknak. Eljutni azonban erre a szintre egyáltalán nem volt könnyű.
Úgy lettem örömlány, hogy az első kuncsaftjaimat saját csábításként kezeltem. Még ma is emlékszem minden mozdulatra, minden simogatásra. Sokat segített rajta, hogy belementem a tény, hogy legelső alkalommal, egy intelligens pasival hozott össze a sors. Helyes a megfogalmazás, a sors volt az, ami titokban a háttérben munkálkodott. Olyan volt, mint egy kaland, kellemes társaság, beszélgetés egy ital mellett, egész jól belelendültem a flörtbe, egy igazi attraktív szexuális együttlétet néztem ki a középkorú férfiból. Nem volt jóképű, de a testében volt valami izgató, s dumája teljesen levett a lábamról, istenien tudott udvarolni. Észre se vettem, mikor a bárban már a blúzom gombolgatta, s a mellem körvonalát térképezte fel, épp beleillett markába alma alakú domborulatom. Néhány perc múlva fülembe suttogva kérte menjünk fel a szobájába, elég alkoholpára csapódott már le a véremben, hogy gondolkodás nélkül, kézen fogva kövessem. Felfelé menet megbotlottam egy lépcsőfokban, hangosan nevettünk, ahogy fél térdre estem, majd hirtelen mozdulattal felkapott és ölben vitt a szobáig. Mielőtt letett volna az ágyra mélyen a nyakamba csókolt, s végig nyalt egészen a melleim vonaláig. Széttett karokkal feküdtem a vörös ágyneműs ágyon szoknyám félig felhúzva, kivillantva szeméremdombomat, mivel nem volt rajtam alsónemű. Ez kifejezetten a kuncsaft kérése volt. Benyúlt a szoknyám alá, a fenekembe markolt élveztem, hogy ujjai hegyén megremeg a tiszta vágy. Lerántotta rólam a szoknyát, két darabba szakítva dobta a földre az ágy mellé. A ruhaanyag reccsenése engem is felizgatott, éreztem, hogy hüvelyem nedvesedik, csiklóm bizsereg. Arra vágyott, hogy kényeztessék, de mire ez a gondolat végig futott az agyamon, már éreztem a fürge ujjbegyeket játszadozni a síkos szervemen. Csípőn reflexszerű heves mozgásba kezdett, meglátszott már hónapok óta nem volt pasival, képes voltam egy idegennek odaadni magam. Fölém hajolt, zöldeskék szemében láttam, hogy mindenáron élvezni akar, engedelmesen még szélesebbre nyitottam a lábam és vártam. Vártam az idegen kemény férfiasságot, hogy tegye bennem a dolgát. Arra számítottam orgazmus nélküli lesz ez a félig-meddig önkéntes odaadás. De nem így történt. Annyira mély és felfokozott tempót diktált péniszével bennem, minden erőlködés nélkül, hogy nem maradt el a mocskos, izzadt gyönyör, fanyar illatú, de annál intenzívebb orgazmusa. Félhosszú hajába turkáltam, ha jól emlékszem még a hátába is bele vájtam körmeimet, ahogy remegő vádlival néhány perc múlva én is elélveztem. A zuhanyozásig még egy kis utójátékban részesítettük egymást, de férfiassága már nem reagált úgy, ahogy elvárta volna, lehet a kora miatt, vagy a nagyon is intenzív előző akciónk miatt. Addig még soha nem zuhanyoztam együtt férfival, s még ha egy idegennel is, de igen megkapó élmény volt, a testem hevesen reagált a víz és a simogatások keverékére, s legalább a látvánnyal nem maradtam adós, a tüzelő szemek mindent elárultak. Úgy látszik csak ez az első lépés kellett ahhoz, hogy hirtelen egy teljesen más dimenzióban találjam magam.
Barátnőm később megtalálta párját az egyik hozzá járó férfiban, külföldre készültek költözni. Bizonytalan voltam, hogy mit is csinálhatnék, a hogyan tovább érzésében őrlődtem. Csábítsam továbbra is a pasikat jó pénzért? Vagy üljek vissza az iskolapadba és folytassam a tanulmányaimat? Nem sok kedvet éreztem az utóbbihoz. Vonzott ez a világ, amibe belepillanthattam. Az emberek azt hiszik, a klasszikus örömlány csak és kizárólag az utcasarkon vagy az út szélén ácsorogva várja, hogy leszólítsák. Nos, az én esetemben ez egyáltalán nem így van. Ez a világ rég elmúlt. Saját lakásom van erre a célra, ahol a találkáimat lebonyolítom, amit mindig a kuncsaft igényeihez tudok igazítani, átrendezni, ha kell, dekorálni. Nagyon is sokat adok a külsőségekre, sokat segítenek nekem, néha ezek annyira elvonják a férfiak figyelmét, hogy sok esetben még a szex is elmarad. Néha nekem is van olyan napom, amikor a libidóm mélyponton van. Mivel a pasiknak természetes körülmények között nincs ilyen gondjuk, minden női praktikát be kell vetnem, de szerencséjük, hogy alapjáraton nagyon is imádom a szexet. Minden gyengédséget, amit egy férfikéz és férfitest érintése adhat, izgalommal tölt el, egy szenvedélyes csók pedig bármikor benedvesít. Egy durva kuncsafton is tudok szelídíteni különleges masszázs technikáimmal, minden feszültséget képes vagyok a férfitestben feloldani, innen már csak egy lépés, hogy én is ráhangolódjak a szeretkezés igazi szenvedélyére. Az is tény, hogy nem hétköznapiak a kuncsaftjaim.
Egész különleges férfiak járnak hozzám, csoportokba szoktam őket rendezni, ennek függvényében változik az ár és a szolgáltatás is. Hétköznapi ember meg nem gondolná, milyen férfiaknak van szükségük a szexuális kényeztetésre, néha még akkor is, ha a hitvesi ágyban minden rendben van. A férfiak teljesen más rugóra járnak, ezt lehet szépíteni a hűség, a szerelem, a szeretet mázával, de ez a máz 90%-ban egy idő után szárazon lepereg róluk. Távol álljon tőlem, hogy elítélően beszéljek róluk, ezek csupán a tapasztalatok. A félrelépések, a házasságtörések számtalan vígjátéknak adnak alapot, de annál több tragédiának is, persze én nem fogalmazok ennyire sarkítottan, ha a kuncsaftjaimról van szó. De visszatérve a csoportjaimhoz, aktívan találkozom politikussal és magas rangú pappal egyaránt, tanáremberrel, vagy elismert értelmiségivel, egyszerű férfi nem igazán tudná megfizetni a szolgáltatásaimat. Sokszor megesik, hogy csak egy kiadós beszélgetésre kellek nekik, de adtam már tanácsot családi ügyben és üzleti ügyben is, sőt volt, ami be is jött! Ez igazán mély elismerés a számomra, őket pedig szenvedélyes belém mélyedéssel ajándékozhatom meg. S ilyenkor egy árnyéknyi időre még a részüknek is tudhatom magam, mert nagyszerűen tudok már azonosulni, nem csak a szexuális igényeikhez, hanem az örömükhöz, bánatukhoz egyaránt. Az elejtett félszavakból pedig elég információhoz jutok, amit bármikor gátlástalanul felhasználhatok, ha épp úgy hozza a helyzet, ezzel viszont nem csak magamat védem, de őket is. S ezt ők is tudják. Kölcsönösen le vagyunk egymásnak kötelezve: az információ, a pénz és a szex. Ez a hármas az, ami alapjaiban a világgazdaságot is mozgatja. S ez egyáltalán nem merész kijelentés. A háttérben mindig van egy nő, aki a szexet képviseli, s ez egyáltalán nem biztos, hogy a „boldog” hitves, s egy férfi-nő kapcsolatban a pénz mindig is szerepet játszott, ezt persze szemérmesen szokás tagadni. Az én információim elsősorban a szexuális vágyak körül mozogtak, egyik kuncsaftom se örült volna, ha ezek az infok kitudódnak, de számos politikai, üzleti terv is született szerény hajlékomban, a sarokkádban lubickolva, vagy a zuhany alatt a melleimet izgatva. Nem tagadom, hogy élvezettel adom oda magam főleg a visszajáró, megszokott kuncsaftoknak, akikkel kölcsönösen ismerjük egymást. Arra viszont nagyon figyelek, hogy soha ne adjam ki magam egészen. Soha nem ismerhetik meg igazán a gondolataimat, a belső érzéseimet, csak addig ameddig engedem. Mindig én irányítok. Ameddig nem ismernek ki, csak addig maradhatok meg annak a titokzatos örömlánynak, akinek a nevét csak szenvedéllyel suttoghatják még álmaikban is: Tiffy!
– nairof –